A SZIG... ma
„
körülmények között tanítottam, az ablakok, ajtók rosszul záródtak, a
fűtéshez cserépkályhába kellett a szenet a pincéből felhozni, és úgy
érzem, hatalmas könnyebbség ahhoz képest a mostani, modern isko-
lában, azonban magát az épületet megőrizve dolgozni. Tehát végső
soron igen, teljesnek érzem ezt a lezárult igazgatóságot.
Vannak az említetteken felül még gondolatai, ötletei az iskola mű-
ködésének esetleges jövőbeli változásait illetően?
Sz.M.: Nos, az a helyzet, hogy kollégám, Farkas Gábor, a mostani,
egyébként érdekes módon szintén humán szakos igazgató megtisztelt
azzal, hogy megmutatta nekem a pályázatát, terveit, amelyekkel az i s-
kola igazgatói posztjára pályázott, és ezt elolvasva tulajdonképpen azt
kell mondanom, ha valamit még meg akartam volna valósítani, való-
színűleg egy hasonló úton indultam volna el, és örömmel tölt el, hogy
ilyen mértékben találkoztak a gondolataink. Ennek a lényege a tanév
további színesítése, több és többféle programmal, és hogy a Széche-
nyi olyan iskolává váljon, ahová szívesen
ha valamit még
jönnek a gyerekek, és szinte észrevétlenül,
jó érzéssel sajátítsák el az ismereteket.
meg akartam
A diákokról szólva, lenne valamilyen
üzenete a bejövő új, az itt tanuló és az
volna valósítani,
érettségiző diákok számára?
Sz.M.: Elsősorban az, amit az évnyitó-
valószínűleg egy
kon is újra meg újra elmondtam. A világ
változik, vele együtt a fiatalság is, a mosta-
hasonló úton
ni hetedikes-nyolcadikos-kilencedikes di-
ákok már nincsenek annyira megilletődve
indultam volna el
a nagyobbaktól, mint régen voltak. Maga-
biztosabbak, de én még mindig azt vallom,
hogy a világ rendje az, hogy a fiatalabbak tanuljanak az idősebbektől,
akik pedig a lehető legjobb példával kell, hogy szolgáljanak nekik. Ha
ez a folyamat nem zajlik le, ne adj isten, az iskola fokozatos lezüllé-
se is fenyegethet, ami amellett, hogy a diákságnak árt, egy idő után
ahhoz vezet – és volt már ilyenre példa –, hogy a régen, tíz-húsz-har-
minc évvel ezelőtt büszkén végzett, volt diákok az iskoláról alkotott
képét, emlékeit keserítheti meg. Azt tudnám üzenni a gyerekeknek,
hogy az ő felelősségük, amely által később is büszkén beszélhetnek
iskolás múltjukról, hogy példás viselkedésmintákat vegyenek át, majd
adjanak maguk is tovább az utánuk következő nemzedékek számára.
Az érettségizőknek egy saját tapasztalatot szeretnék az útra adni,
amely ugyan egyéni példa, de mégis, azt tudom mondani, eddigi éle-
tem során ez az észrevétel újra és újra megerősítést nyert. Ez pedig
nem más, mint hogy ahogy felnövünk, egyre inkább le kell vetkőz-
nünk a ránk ragadt szerepeket, különben a sok zavaros minta köve-
tésében elveszíthetjük a saját egyéniségünket. Ez ugyan részben el-
lentmond a fentieknek, de hamarosan meg fogjátok tapasztalni, hogy
mind a személyes kapcsolatokban, mind a társadalomban ellátott
szerepekben szükség van egy bizonyos karizmára, egy stabil, önálló
személyiségre, amellyel másokra hathatunk. Ehhez pedig le kell vet-
kőzni minden megjátszást.
Hogy érzi, sokat változott mára a diákság ahhoz képest, amikor
először kezdett itt tanítani?
Sz.M.: Igen is meg nem is. Egyrészt örömmel tölt el, hogy máig
még mindig ugyanúgy megtalálom a hangot bármelyikükkel, mint
régen. Másfelől viszont a mobiltelefon, az internet, satöbbi elterje-
désével pedig a mai fiatalság sokkal tájékozottabb, többet tudnak a
világról, sokkal inkább tudnak még rám is visszahatni, tanítani, mint
régebben. De azt is látnom kell, hogy ezzel együtt az érdeklődési
köreik sokkal inkább polarizáltak lettek, mint például harminc évvel
ezelőtt, amikor mindenki csak azt az egy filmet tudta megnézni a té-
vében, vagy mindenki ugyanazt az énekest szerette, és ezekről össze
tudtak ülni beszélgetni. Ma már ezt nem látom, legalább is nem úgy,
osztályszinten. Azonban míg a birtokukban lévő információ men�-
nyisége nagyobb, az sem teljesen igaz, hogy korábban nőnének fel.
Régen kevesebb minta állt rendelkezésükre, amit követhettek volna,
éppen ezért ennek a kevésnek megfelelve, sokkal könnyebben és ma-
gabiztosabban döntöttek, mint a mai kamaszok. Mindenki elvégezte
5
2017. november
„
fel előttetek, de a programok megszervezésében, lebonyolításában
egyre önállóbban kellene részt vennetek. Az lenne jó, ha osztályon-
ként négy-öt aktív gyerek helyett még több lenne, akik nem egymást
próbálnák kiszorítani, hanem minél gyorsabban közös nevezőre jut-
nának. A demokráciát tanulni kell. Azért van a tanár, hogy felületet,
útmutatást adjon ennek megtanulására. Az iskola életét mindig lehet
még gazdagabbá tenni. Mindig mindenen lehet változtatni.
Milyen tanácsot adna az éppen most bejövőknek és az idén érett-
ségizőknek?
F.G.: Aki ide belép, az ismerje meg a hagyományokat, tapasztal-
ja meg a saját határait, legyen végtelenül nyitott, elfogadó és sze-
retetteljes. Az iskolában egy olyan klímának kell kialakulnia, ahol
mindenki úgy érzi, hogy biztonságban
van. Szeretném, ha a hetedikesek és a ki-
Aki ide belép, az
lencedikesek azt éreznék, hogy az iskola
életébe jó volt beleszületni és benne lenni.
ismerje meg a
Aki pedig innen kimegy, az ne felejtse
el, hogy az életet felelősségteljesen kell
hagyományokat,
élnie, és ne hagyja el a szívét! Ez nagyon
fontos. Ha innen kilép az ember, egy má-
tapasztalja meg
sik világba kerül. A felnőttvilágban gyor-
san el lehet veszíteni a szívünket. Az isko-
a saját határait,
lából kilépők arra emlékezzenek ilyenkor,
hogy a Széchenyiben még megvolt. Ennek
legyen végtelenül
a széchenyis szívdobogásnak kell egyben
tartania bennünket.
nyitott, elfogadó és
Azért lett tanár, hogy ilyen üzeneteket
is átadhasson a diákoknak?
szeretetteljes.
F.G.: Furcsa arra gondolnom, hogy mit
gondolhattam tizennyolc évesen. Ezt hív-
ják az emlékezet illúziójának. Most azt gondolom, hogy nem voltam
összeszedett kamasz koromban. Infantilis voltam, nem tudatos. A
tudatosságot az évek tapasztalatai hozták. De akkor is fontos volt
számomra az érzelmek megbeszélése. Akkor nem tudtam, de ma
már tudom, hogy ez az érzelmi intelligencia része. Akkor éreztem,
és később meg is tapasztaltam, hogy tisztességesnek, becsületesnek
kell maradni az évek során. Olyan értékeket kell fontosnak tartani,
mint a bajtársiasság, az összetartozás, az elfogadás, az egymás felé
fordulás. Most úgy tűnhet, nagy szavakkal dobálózom, de nem így
van.
Mindenkinek megvan a maga útja, megvannak a lehetőségei, c sak
észre kell venni azokat. Én ebben hiszek. Az embereknek fel kell
ismerniük a bennük lévő negatív érzéseket – pl. az irigységet, a ha-
ragot, a bosszúvágyat, az indulatot –, és meg kell tanulniuk kezelni
azokat. Ha ez nem sikerül, akkor beszippanthat a sötét oldal. Habár
szerintem a végén mindig a jó győz.
Ha már a diákoknak szóló üzeneteknél tartunk, van esetleg film
vagy könyv, amit a tanulóknak ajánlana?
F.G.: A Kreatívsuli. Ez egy könyv, a szerzője Kaszás György. De
minden olyan könyvet tudok ajánlani a széchenyis diákoknak, ami
a jobb agyféltekét, a kreativitást, a képzelőerőt, a gondolkodást fej-
leszti, és ami játékosít. Ami a jelenlétre tanít meg. Ilyen például az
újságírás, a közös filmkészítés, a rajzolás, a zenélés. Nemcsak a lo-
gikus gondolkodás van.
A filmekből azok a jók, amelyek érzé-
Mindenkinek
kenyítenek. Olyan, kamaszokról szóló
filmek, amelyek segítenek abban, ho-
megvan a maga
gyan tudjátok megtalálni magatokat és
másokat. Például kapcsolatot a szülővel,
útja, megvannak
a barátokkal, a felnőttekkel. Persze ezek
nem biztos, hogy boldog befejezéssel ér-
a lehetőségei, csak
nek véget.
Egy konkrét filmet tudna ajánlani?
észre kell venni
F.G.: Most láttam egy fantasztikusan
jó filmet, ami lehet, hogy egy picit nehéz
azokat. Én ebben
egy kamasznak, de nagyon-nagyon meg-
dolgozza a lelkünket.
hiszek.
„