SZIGma 2017. december - Page 7

7 a SZIG... tegnap 2017. november A GIMI MÉG CSAK KIKÉPZŐTÁBOR, AZ EGYETEM A CSATATÉR Interjú egy „öregdiákkal” Weitert Fanni 2016-ban végzett a Széchenyiben, jelenleg Budapes- ten tanul és fogorvosnak készül. Hat évig volt az iskola diákja, min- den év végén kitűnő bizonyítványt szerzett, és az egyetemre is magas pontszámmal jutott be. Feltettem neki pár kérdést: hogyan gondol vissza a gimire, milyen az élet az egyetemen. Fanni, tudom, hogy kitűnő eredménnyel végezted el a Széchenyit. Mi a titka annak, hogy minden tárgyból kiváló voltál? Ez elég összetett. Egyrészt minden érdekelt, hajtott a kíváncsiság. Rosszabb időszakaimban a célom lebegett a szemem előtt, amit min- denképpen el kell érnem. Sokat tanultam, de úgy éreztem, nem eleget. A szerencsének régebben nem tulajdonítottam nagy szerepet, de ma már látom, hogy ezen is sok múlik. Mikor döntötted el, hogy milyen irányban akarsz továbbtanulni? Viccesen hangozhat, de először hét éves koromban. Akartam ügy- véd, építészmérnök, művész és gyógyszerész is lenni. De úgy érzem, a lehető legjobb döntést hoztam. Miért ezt a pályát választottad? Eleinte, ha kérdezték, mindig elmeséltem a tapasztalataimat a fog- orvosi hivatással kapcsolatban és azt, hogy a saját fogorvosom tovább erősítette bennem az elképzelésemet. Ma már csak annyit mondok, „soproni vagyok”, és nem kérdezősködnek tovább. Hogy tetszik az egyetem? Milyen gyorsan tudtál hozzászokni a nagyvárosi élethez? Milyen szórakozási lehetőségek vannak és mennyire van rá időd? Hogy egyik barátomat idézzem: „A gimi még csak kiképzőtábor, az egyetem a csatatér…” Szerintem ezzel összefoglaltam a lényeget. A „nagy váltásnál” a 2. szemeszter közepe jelentette az áttörést. Azóta jobban szeretem Pestet, és könnyebben tudok a pozitívumokra kon- centrálni. Rengeteg szórakozási lehetőséget kínál, a kérdés inkább az, mennyire van rá idő. A „szabadidő” szó hallatán nagyokat szoktunk nevetni a szobatársaimmal, de természetesen időt szakítunk egy-egy bulira. Milyen gyakran jössz haza? Voltál az érettségi óta a suliban? Sopron számomra még mindig az idillt jelenti, így amikor csak tehe- tem, hazajövök. A suliba sajnos még nem volt alkalmam visszalátogatni, de a tavalyi ballagá- son ott voltam a tömegben. Az orvosihoz a reál tárgyak kel- lenek, gondolom akkor ezek jól mentek. A humán tárgyakat is szeret- ted, vagy azok ne- hezebben mentek? Próbálkoztam versírással, de ha- mar letettem róla, ellentétben az írás- sal. Ha elragad egy érzés vagy egy gondolat, a mai napig kiírom magamból. Amikor tehe- tem, rajzolok és festek, de ezek csak hobbinak maradtak meg. Mik voltak a választott érettségi tárgyaid? Az orvosira feltétel volt az emelt biológia és kémia. Az utóbbi 11. osztályig a kedvenc tantárgyam volt, onnantól viszont a pályafutásom hanyatlásnak indult. A bioszt viszont évről évre jobban szerettem. Végezetül, van-e valami emlékezetes történeted a gimis évekből, amit sosem felejtesz el? Rengeteg ilyen van, főleg 7. és 8.-ból. A dolgozatok előtti pánikok, néhány rendkívüli tanóra, a végigelmélkedett lyukasórák és a nagy szerelmi történetek örök emlékek maradnak. Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok a tanul- mányaidhoz! Klausz Kitti (9.B) (F)irkáink MÓRICZ GRÉTA: SZÜRKE Utazom a buszon, és azon gondolkozom, hogy miért vág mindenki olyan arcot, mintha fejbe csapták volna egy teniszütővel. Mintha egész életük csak egy végtelen zivatar lenne… A viharfelhők miért szürkék? Ha a gyerekek esőfelhőt rajzolnak, feketére festik. Miért nem lehetnek tényleg feketék? Valóban esik. Még kapucnim sincs. Leszállok a buszról, és kezdem megérteni a többi kifacsart-citrom arcú embert. Szürke az ég, szürke a beton, szürke a tornacipőm, és szürkék a gondolataim is. Mi értelme ennek a napnak? Talán mégsem olyan rossz ez a szín. Ezer arca van. Lehet unalmas, lehet borús, lehet dühös. De lehet beletörődő is… Szürke. Vagyis inkább már csak fekete. Mármint a tornacipőm. Hova is megyek egyáltalán? Elvileg fényes nappal van, de már az orromig sem látok. Mi lenne, ha leülnék az egyik sarkon, és fel sem kelnék többet? Szín ez egyáltalán? Ha összefolyik az összes vízfesték, akkor kapom ezt az eredményt. Trutymós, fakó, hideg. Elegem van. Van egy esernyőm. Az is szürke. Csak éppen otthon csücsül. Egyszer már eltört, de azért mégiscsak esernyő… Szürke. Azazhogy mégsem. Piros! Piros telefonfülke, amiben csörög a telefon. Muszáj bemennem. A telefon süket. Csalódottan eresztem le a kagylót, engedem, hogy a zsinóron himbálózzon. A falnak támaszkodom, és lecsúszok a földre. „Szürke?” Bátortalan hang recseg a telefonból. Félve nyújtom a kezem. Merjem? Merem. A szerző 2017-ben érettségizett a 12.B osztályban, az Írói önképzőkör egyik alapító tagja.