SZIGma 2017. december - Page 6

2017. november 6 A SZIG... ma NEM MUSZÁJ KIÉGNI A PEDAGÓGUSI PÁLYÁN Interjú Juhászné Sebestyén Andrea tanárnővel Milyen dolgok vonzották a legjobban a Széchenyi István Gimnáziumot illetően, amiért úgy döntött, hogy ezentúl itt szeretné folytatni pályafutását? Farkas Gábor igazgató úr megkeresése után egy ideig vacilláltam, míg a gimnázium mellett döntöttem. A Vasvillában 12 évig ta- nítottam, ami hosszú idő, sok kedves tanít- vány és kolléga kötött oda. Ami miatt mégis a váltás mellett döntöttem, az az volt, hogy sokkal változatosabb módszerekkel dolgoz- hatok egy gimnáziumban, mint egy műsza- ki középiskolában. Ez az elképzelésem be is igazolódott, nagyon élvezem a munkát, re- mélem, a diákjaim sem szenvednek. Mikor, hogyan fogalmazódott meg Ön- ben, hogy oktatással, neveléssel szeretne foglalkozni? Világéletemben segítő szakmákban gon- dolkodtam. Gyerekként egy kicsit elszaba- dult volt a fantáziám, szóval missziós nővér- ként is elképzeltem magam Afrikában, és ez az évek múlásával csak kicsit mérséklődött. Az, hogy végül pedagógus lettem, szerintem ebből táplálkozik: jó dolog emberekkel fog- lalkozni, jó érzés azt látni, hogy valamiben előrejutottak a tanítványaim. És az az igaz- ság, hogy én is rengeteget tanulok tőlük. Hogyan és mikor kezdett el komolyan ér- deklődni szaktárgyai, a magyar és a média- ismeret iránt? Az irodalom iránt azóta, hogy megtanul- tam olvasni. Szenvedélyesen szerettem már gyerekként a könyvek világát. A nyelvészet ezzel annyira szoros kapcsolatban van, hogy természetes részeként kezelem. A médiaismerettel először a filmek miatt kezdtem el foglalkozni: a filmekben látható történetek ugyanúgy a belső, lelki utakat nyi- togatják bennünk, mint az irodalmi művek. Én mindegyik tárgyamat a személyiségfej- lesztés eszközeként fogom fel, egy novella vagy egy film egészen új távlatokat nyithat saját magunkra vagy a világra. A média világától egyébként rosszul va- gyok, de muszáj beszélgetni róla a diákokkal, fontos, hogy tudatosan, okosan gondolkodja- nak felőle. Az pedig, ami az online világból rájuk zúdul, egészen elképesztő. Őszintén örülök, hogy ezt kamaszként megúsztam. Van valamilyen hobbija, amit szívesen űz, és semmilyen kapcsolatban sem áll a tanított tárgyaival? A kertészkedés. Ha nem tanár lennék, ak- kor kerttervezéssel szeretnék foglalkozni. Szóval én jól megtervezek mindent, a férjem pedig kiássa, elülteti, nagyon rendesen tole- rálja az álmaimat a kertünkkel kapcsolatban. Volt a középiskolában különösen kedves, illetve ellenszenves tanára? A középiskolai osztályfőnököm Licskainé Stipkovits Erika volt, aki pedagógiát és pszi- chológiát tanított nekünk négy évig. Fantasz- tikus ember, hiteles, felkészült, mindig nyi- tott az újra. Sokan ismerik őt a könyveinek köszönhetően, nagy mázlista vagyok, hogy az élet a közelébe sodort. Felnőttként is tar- tom vele a kapcsolatot, sokszor kértem a ta- nácsát, véleményét. Leginkább az ő példája alapján tudtam, hogy milyen tanár szeretnék lenni, borzalmas magyartanáraim által pedig azt, hogy milyen nem. Milyen volt az Ön osztályában a diákélet? Emlékszik esetleg valamilyen vakmerő di- ákcsínyre, amit Ön vagy a társai követtek el annak idején? Eléggé speciális helyzetben voltam, mivel középiskolásként egy 39 fős lányosztályba jártam, ami ugyebár alapvetően meghatá- rozza az ember létét, ráadásul leánykollé- giumban laktam, aminek a szigora csak na- gyon kicsit tért el az Abigél című regényben megismerhető világtól. Én mégis nagyon jól éreztem itt magam, rengeteg jó kapcso- lat, barátság alakult ki, a korlátok között is nagyon boldog bírtam lenni. Iszonyú sokat beszélgettünk, vihogtunk, álmodoztunk, művészmoziba jártunk, és ügyesen titkoltuk, mennyire keveset tanulunk. Csínytevéseink sora pedig végtelen. Na jó, most hazudtam, aránylag szabálykövető voltam, és nem csak azért nem másztam ki éjjelente a koleszablakon, mert a második emeleten laktam. Ha küldhetne „palackpostát” gimnazista énjének, mi állna benne? Kedves Sebő! Azonnal rakd le azokat a regényeket, vagy ha muszáj olvasnod, tedd németül! És húzd ki magad! Kik voltak azok az emberek, akiktől a leg- többet tanult az életről, emberségről? Az egyik a középiskolai osztályfőnököm, akiről már beszéltem. A másik fontos személy egy volt kollégám, Ábrahám Kinga, akitől fontos tanári mintát kaptam: VW7::vVF|;6wW6 :Цǜ:LYV2l;vrw;6 :'VRv֖"F:FWGFVVwǖLY0:vY ;BfVV7V&VF:&&&VG7W&W6V,:7l:L:BfVWFR76F&wV疒&<:vBVl:vvf6w'F:&:B֖ǖV7W&V76Rw Y:"VVl:vRfV::"wW&VVWB7:V֖F;7L:WfWFRVfBfVVVYvf7@VvL:֦:<:rVW&vW6L:fFWGFRF|:B6V'&V&W'<:vvVwW&RЦVVFr&wF :'FRVFr7 :&&WGFVvWGBFVFfB7V YVwVvfF6&" :F:V|;fv;7&"