2017 . november
6 A SZIG ... ma
NEM MUSZÁJ KIÉGNI A PEDAGÓGUSI PÁLYÁN
Interjú Juhászné Sebestyén Andrea tanárnővel
Milyen dolgok vonzották a legjobban a Széchenyi István Gimnáziumot illetően , amiért úgy döntött , hogy ezentúl itt szeretné folytatni pályafutását ?
Farkas Gábor igazgató úr megkeresése után egy ideig vacilláltam , míg a gimnázium mellett döntöttem . A Vasvillában 12 évig tanítottam , ami hosszú idő , sok kedves tanítvány és kolléga kötött oda . Ami miatt mégis a váltás mellett döntöttem , az az volt , hogy sokkal változatosabb módszerekkel dolgozhatok egy gimnáziumban , mint egy műszaki középiskolában . Ez az elképzelésem be is igazolódott , nagyon élvezem a munkát , remélem , a diákjaim sem szenvednek .
Mikor , hogyan fogalmazódott meg Önben , hogy oktatással , neveléssel szeretne foglalkozni ?
Világéletemben segítő szakmákban gondolkodtam . Gyerekként egy kicsit elszabadult volt a fantáziám , szóval missziós nővérként is elképzeltem magam Afrikában , és ez az évek múlásával csak kicsit mérséklődött . Az , hogy végül pedagógus lettem , szerintem ebből táplálkozik : jó dolog emberekkel foglalkozni , jó érzés azt látni , hogy valamiben előrejutottak a tanítványaim . És az az igazság , hogy én is rengeteget tanulok tőlük .
Hogyan és mikor kezdett el komolyan érdeklődni szaktárgyai , a magyar és a médiaismeret iránt ?
Az irodalom iránt azóta , hogy megtanultam olvasni . Szenvedélyesen szerettem már gyerekként a könyvek világát . A nyelvészet ezzel annyira szoros kapcsolatban van , hogy természetes részeként kezelem .
A médiaismerettel először a filmek miatt kezdtem el foglalkozni : a filmekben látható történetek ugyanúgy a belső , lelki utakat nyitogatják bennünk , mint az irodalmi művek . Én mindegyik tárgyamat a személyiségfejlesztés eszközeként fogom fel , egy novella vagy egy film egészen új távlatokat nyithat saját magunkra vagy a világra .
A média világától egyébként rosszul vagyok , de muszáj beszélgetni róla a diákokkal , fontos , hogy tudatosan , okosan gondolkodjanak felőle . Az pedig , ami az online világból rájuk zúdul , egészen elképesztő . Őszintén örülök , hogy ezt kamaszként megúsztam .
Van valamilyen hobbija , amit szívesen űz , és semmilyen kapcsolatban sem áll a tanított
tárgyaival ?
A kertészkedés . Ha nem tanár lennék , akkor kerttervezéssel szeretnék foglalkozni . Szóval én jól megtervezek mindent , a férjem pedig kiássa , elülteti , nagyon rendesen tolerálja az álmaimat a kertünkkel kapcsolatban .
Volt a középiskolában különösen kedves , illetve ellenszenves tanára ?
A középiskolai osztályfőnököm Licskainé Stipkovits Erika volt , aki pedagógiát és pszichológiát tanított nekünk négy évig . Fantasztikus ember , hiteles , felkészült , mindig nyitott az újra . Sokan ismerik őt a könyveinek köszönhetően , nagy mázlista vagyok , hogy az élet a közelébe sodort . Felnőttként is tartom vele a kapcsolatot , sokszor kértem a tanácsát , véleményét . Leginkább az ő példája alapján tudtam , hogy milyen tanár szeretnék lenni , borzalmas magyartanáraim által pedig azt , hogy milyen nem .
Milyen volt az Ön osztályában a diákélet ? Emlékszik esetleg valamilyen vakmerő diákcsínyre , amit Ön vagy a társai követtek el annak idején ?
Eléggé speciális helyzetben voltam , mivel középiskolásként egy 39 fős lányosztályba jártam , ami ugyebár alapvetően meghatározza az ember létét , ráadásul leánykollégiumban laktam , aminek a szigora csak nagyon kicsit tért el az Abigél című regényben megismerhető világtól . Én mégis nagyon jól éreztem itt magam , rengeteg jó kapcsolat , barátság alakult ki , a korlátok között is nagyon boldog bírtam lenni . Iszonyú sokat beszélgettünk , vihogtunk , álmodoztunk , művészmoziba jártunk , és ügyesen titkoltuk , mennyire keveset tanulunk .
Csínytevéseink sora pedig végtelen . Na jó , most hazudtam , aránylag szabálykövető voltam , és nem csak azért nem másztam ki éjjelente a koleszablakon , mert a második emeleten laktam .
Ha küldhetne „ palackpostát ” gimnazista énjének , mi állna benne ?
Kedves Sebő ! Azonnal rakd le azokat a regényeket , vagy ha muszáj olvasnod , tedd németül ! És húzd ki magad !
Kik voltak azok az emberek , akiktől a legtöbbet tanult az életről , emberségről ?
Az egyik a középiskolai osztályfőnököm , akiről már beszéltem .
A másik fontos személy egy volt kollégám , Ábrahám Kinga , akitől fontos tanári mintát kaptam : nem muszáj kiégni a pedagógusi pályán , tőlem is függ , hogy jól érzem-e magam . Amikor tanítani kezdtem , egy olyan idős kolléganő ült velem szemben a tanáriban , aki rendszeresen részvétét fejezte ki azzal kapcsolatban , hogy mennyi marhaságot kell végigolvasnom magyartanárként , milyen szerencse , hogy ő már ennek a vége felé jár . A gyerekeket szimplán konzumidiótáknak nevezte . Nem volt felemelő . Kinga viszont nyugdíjazásáig energikusan , pozitívan tette a dolgát , sok humorral , emberséggel . A gyerekek pedig rajongtak érte , pedig a szakpárja a rettegett matematika-fizika . Azt hiszem , ő az egyik legfontosabb példaképem .
Gögh Nóra ( 9 . B )