1. évfolyam 3. szám
11. oldal
Vers
Köszönet egy lépésért
Az életembe léptél, mely egész más lett veled,
Neked is megcsillant a szép barna szemed.
Beleremegtem mikor először megfogtad a kezem,
Értelmet nyert minden, hogyan tudnám megköszönni neked?
Ha szomorú vagyok felvidítod lelkem,
Érzem, hogy benned drága kincsre leltem.
Veled újra meg újra születnek az álmok,
És eközben újra magamra találok.
Akárhol vagyok csak rád gondolok,
Unalmasan telnek az egyedüli napok.
Apró, kis ágyamban túl nagy olykor a hely,
Jó lenne, ha minden nap Te foglalnád ezt el.
Nem számít ha éjszaka nincs rajtam takaró,
Az se baj, hogy nem tudod, mi az a bolero.
A szívecskés frizura sem annyira divat,
A lágy hangod pedig mosolygásra biztat.
Nehéz olyan