Hallgatói beszámoló
Mikor megkerestek, azt kérték, hogy írjam le milyen volt a felmérések hangulata. Azt nehéz lenne átadni, de egy fe-
lejthetetlen élmény volt. Az első nap mikor megnéztük a Göcseji falumúzeumot,- ahova az általunk felmért épületek
kerülnek majd- már akkor láttuk, hogy nem lesz egyszerű feladat, mert azok az épületek a régi kort idézik, így nagy
felelősség nyomta a vállunkat, hogy olyan szinten készítsük el a munkákat, ahogy azok az épületek megérdemlik.
Odafigyelés, precizitás a legapróbb részletekig. Erre törekedtünk elsősorban. Szerencsére egy összehangolt csapatként
dolgoztunk együtt, kimondatlanul is tudtuk, hogy tisztelettel kell bánnunk ezekkel az épületekkel.
Eleinte kicsit döcögősen indult, de valahol el kellett kezdeni a munkát. Majd hamar összerázódtunk, és már csak azon
kaptam magam –miután kimásztam a pókhálós szekrények közül-, hogy mindenki csinálja, amit kell. Senki sem üldö-
géld és nézelődött, hanem vagy rajzolt, vagy mérőszalaggal/lézerrel mért.
Az nap este miután elfoglaltuk a szállást, a város máris hívott minket, és Zalaegerszeg megmutatta milyen ott egy
hangos este, koncertekkel, hömpölygő tömeggel. Bár hamar mentünk haza és dőltünk kollégiumi ágyunkba, hogy ki-
pihenjük az aznapot és készüljünk a másnapra. Onnantól kezdve mindenki tudta, hogy mit hogyan csináljon. Szétvált
a csapat, egyszerre több épületet mértünk, hogy hatékonyabbak legyünk, ami sikerült is ezáltal.
Az épületek mindig tudtak valami meglepetést okozni. Egy némelyiknél nem voltunk biztos, hogy a födém túl stabil,
biztonságos lenne, úgyhogy a padlástérben a kötőgerendákon ugrálva mértük a fedélszéket. Mint kiderült az állatok is
műemlék kedvelők, olyannyira, hogy az egyik padlástér egy galambházként funkcionált, úgyhogy próbáltunk csend-
ben mérni, nehogy megzavarjuk az ottlakókat.
Nehézségek mindig adódtak, a kisebbtől, -mint mikor az egyik autós csapatunk kissé figyelmetlenül, mindig eltévedt-,
a nagyobbakig,-mikor egy hatalmas farakás, amin álltam, összedőlt, maga alá temette a mérőműszert, a rajzokat. - De
mindent hamar megoldottunk, bármilyen probléma merült is fel.
Természetesen, mikor végeztünk a felméréssel még nem volt vége a munkának, utána jött a neheze. A felmért épüle-
teket megrajzolni. Csapatokra osztottuk magunkat, és könnyeden végig csináltuk. A fotódokumentációk segítségével
hamar el is készítettük a terveket, és még jót is nevettünk a táborban készült képeken.
Lehet arról kéne írnom, hogy milyen odafigyeléssel csináltuk, milyen precizitással, ez végig ott is volt természetesen,
de a lényeg nem ezeken volt. Ezek csak a háttérben voltak. Az egész arról szólt, hogy egy olyan csapat kovácsolódott
abban a néhány napban, amely bármilyen akadályt legyőz, bármilyen problémára könnyen megoldást talál, együtt. Az
összehangolt csapatmunka segített minket előbbre. Ha mértünk együtt mértünk, ha csalánba másztunk, együtt csípett
minket össze. Illetve ha nevettünk, együtt nevettünk. Az adta az erőt arra, hogy a zuhogó esőben is kint állva csináltuk
rendületlenül a dolgunkat, hogy a kedvünk felhőtlen volt.
Gábris Katinka
58
59