Logisztikai Híradó Logisztika_2018_06_dec_kicsi - Page 28

26 Elemzések, kutatások 1. ábra. A kutatás elméleti modellje Az ábra bal oldalán látható az elemzési keret első pillére, a kapcsolat kontextusának megállapítása. Ez két részből tevődik össze, egyrészt tartalmazza a tranzakciós költség elmélet fő kockázati tényezőinek bővített, a kutatási témához igazított listáját, másrészt pedig az opportunizmust. Az opportuniz- mus olyan cselekvés, melyben a kapcsolat egyik szereplője a másik fél érdekeit figyel- men kívül hagyva, annak kárára, az írott és/vagy íratlan megállapodásokat felrúgva, önérdekkövető magatartást folytat. Ez a vi- selkedésmód alapvetően a kockázatok közé sorolható, és leginkább egyfajta bizonyta- lanságként jellemezhető, mégis fontosnak tartom, hogy az előbbiektől elkülönülve kezeljük, ugyanis a klasszikusnak nevezhető kockázati tényezők mind előidézői lehetnek valamelyik fél opportunista viselkedésének, így pl. a környezeti bizonytalanság kifejezet- ten ösztönözheti a kapcsolat valamely tag- ját a saját érdekeinek másik kárára történő érvényesítésére. Ennek megfelelően az op- portunizmust a kockázati tényezőktől el- különítve ábrázoltam, jelezve a kettejük kö- zött fennálló kapcsolatot is. Jobb oldalon a kapcsolat irányítási mechanizmusa látható. A nyilak azt jelzik, hogy a kontextus befo- lyásolja, hogy a vállalat hogyan koordinálja a beszállítóval való viszonyát. Középen pedig az a két tényező látható, melyek hatását dolgozatomban is megvizs- gáltam kvalitatív módszerekkel. Korábban több szerző is kitért arra, hogy a kapcsolat életciklusa is közre játszhat abban, hogy mi- lyen irányítási mechanizmusokat alkalmaz- nak a felek. Kutatásomban én azt vettem figyelembe, hogy a feldolgozott esetekben a vevő–szállító kapcsolatok korai vagy érett szakaszukban voltak-e. A másik megvizsgált tényező a kapcso- lat interakciós előzményeihez kapcsolódik. Feltételezésem szerint ugyanis a korábbi problémák, szerződésszegések, vagy éppen a korábban tapasztalt rugalmasság szintén hatással van arra, hogy az adott vállalat ho- gyan viszonyul kereskedelmi partneréhez, és milyen irányítási mechanizmust alkalmaz a kapcsolatban (illetve milyen arányban). A modell tehát abból az általánosan el- fogadott megállapításból indul ki, hogy a kapcsolat kontextusa hatással van annak irá- nyítási mechanizmusára. Ezt a hatást viszont további tényezők is befolyásolják, melyek kö- zül a modellben kettőt emeltem ki. Az aláb- biakban a feldolgozott vállalati esetek alapján levont következtetéseket ismertetem. A hazai gyakorlat vizsgálata Megállapítható, hogy a hosszú távú (több mint 5 éve fennálló), jól működő kap- csolatokban a szerződések a mindennapi együttműködés során egyre inkább háttérbe szorulnak. Még a kifejezetten műszaki fókuszú viszonyokban is előfordul, hogy a szerződés azon része, amely az együttműködés kereteit fekteti le, lerövidül, és a részletes kitételek he- lyét a közös jó gyakorlatok és a bizalom veszi át. Az is megfigyelhető, hogy nemcsak a szer- ződés válhat rövidebbé és kevésbé explicitté, hanem az együttműködés egyéb dokumen- tumai is (pl. munkavégzési jegyzőkönyvek). Elmondható tehát, hogy a kapcsolati kötelé- kek előtérbe helyezése, valamint a bizalom és a személyes kapcsolatok megléte, a vállalatkö- zi kapcsolatok számos, köztes koordinációs költségét csökkenteni tudják, ezek a megtaka- rítások pedig mindkét fél – áttételesen pedig az egész gazdaság – számára előnyösek. Miközben látható, hogy a hosszú ideje fennálló, sikeres kapcsolatokban a bizalom és az elkötelezettség még az egyébként rész- letes szerződések ellenében is képesek hang- súlyosan meghatározni a kapcsolatokat, ér- demes kiemelni, hogy kapcsolatspecifikus beruházások (olyan beruházások, melyek kifejezetten csak egy adott vevő–szállító viszonyhoz kapcsolódnak és teljes érték- megmaradással csak abban hasznosíthatók) megléte esetén a szerződéses elemek meg- tartása és kapcsolati elemekkel való kiegészí- tése (nem pedig helyettesítése) tűnik egy ki- fejezetten sikeres koordinációs stratégiának. A korai szakaszban lévő (1 évnél fris- sebb) vevő–szállító kapcsolatok esetén megállapítható, hogy a kapcsolati kötelé- kek alapvetően kevésbé vannak jelen, mint az első kategóriába tartozó eseteknél, de itt is megfigyelhető a kétféle irányítási mecha-