Nekik, hatuknak érdemes volt kinyitni a szemüket. Megtapasztalták, hogy milyen er?t adó gesztus – az ostoba
trendekkel szemben –, a magunk útját járni. Olyasmit kerestek, kutattak, ami a mának szól, amiben benne a
mindenség, mégis elég kicsi, bizalmas, meghitt, bens?séges, hogy latinosan mondjam: intim. De azért ott van
benne az univerzum, az égbolt, a mindenség metaforája, vagyis – hogy a klasszikus m?veltségünket még egy
kicsit fitogtassuk, ezúttal görögösen szólva – a szférák.
Tudom, persze, hogy szókapcsolatként az intim szféra magánéletünk sérthetetlen részét jelenti, de oly beszédes a szavak
eredete külön-külön. Ha pedig azt kellene pontosítani, hogy mit érthetünk a privát lét integritásán, akár aktuálpolitikai
esszét is rögtönözhetnénk. De azt semmiképpen! Err?l most itt nincs szó. A hat tehetséges alkotó er?feszítése éppen
arra irányul, hogy vizuális esszében közelítsék témájuk igazságát. S ezzel máris állítanak valami fontosat: hogy igenis van
intim szféra, lennie kell a mohó üzleti és hatalmi manipulációk által el nem érhet? magánvilágnak. S ehhez az izgalmas és
gazdag szférához leginkább a m?vészet eszközeivel közelíthet a jószándékú ember.
Tudom, hogy egy ideje divatba jött az intim szférák ábrázolása a kortárs m?vészetben, de ez nem rossz divat.
Olyan sok itt a felfedezni való élmény, annyira színes a paletta, hogy még jó sokáig nem kell félnünk a kiüresed?
utánzástól. Ráadásul ez a kicsi, bizalmas, meghitt, bens?séges téma hatalmas lehet?ségeket rejt magában esztétikailag. Hiszen az emberiség nagy létkérdéseinek nagyív? ábrázolása gyakran oly idegen marad. Érdekes, de nem
átélhet?, nem átérezhet? és végképp nem szerethet?. A nagy allegóriákba a néz? hamar beleun – és én ezért nem
is tudom kárhoztatni. Igaz, a kis személyes apróságok között is el lehet veszni. Annyira hitelesen priváttá válik a
m?, hogy lassú bizonyossággal süllyed a banalitás mocsarába. Egyszer?en szólva: az alkotón és kedves mamáján
kívül igazából senkit sem érdekel. Tehát van veszély és nehézség, de lehetséges a nagy attrakció. A meghitt,
átélhet?, szerethet? személyesség, amelyikben ott találom a saját intimszférámat is valahogyan, s?t még mindenki másé is fölsejlik valahogyan benne. Hát, az az igazi!
Szarka Klára