Eötvös hírlevél Eötvös hírlevél 5 évf 9 szám május | Page 3
Ismerős arcok: Nélküled
Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá
alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt va-
gyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s
egyet gondolunk
Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb
rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már töb-
bé nem remél
S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s megha-
lunk
Mi egy vérből valók vagyunk
Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a
nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem
ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi
is, nélküled.
S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s megha-
lunk
Mi egy vérből valók vagyunk!