e-Hírharang
21
Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac se túr, volt egyszer egy buta ember. Ez az ember annyira ostoba volt, hogy a lovak elé fogta a kocsit.
Ennek a tudatlan embernek volt egy barátja, aki pedig olyan okos volt, mint a tavalyi kos. Na, ez volt aztán az erős páros! Akik ismerték őket, sokszor össze is súgtak: Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz! Ez a „meglehetősen” okos ember mindig szívesen segített butuska barátjának – földet művelni, aratni, és még folytathatnám a sort. A buta azonban nem vette igazán komolyan, nem figyelt a tanításra. Az okos mindent beleadott, minden követ megmozgatott, hogy tanítsa a butát, fáradságot nem ismerve küszködött vele. Tanulj tinó, ökör lesz belőled – mondták gyakran, akik látták a furcsa párost.
Egyszer aztán jött egy furfangos ember, és azt mondta a butának, hogy adja oda neki a földjét, cserébe egy aranykaktuszért. Mivel az okos éppen elment nyaralni, a buta egyedül volt, mint a kisujjam, magának kellett hát meghoznia a döntést. Törte a fejét, míg végül arra jutott, hogy neki nyolc, hát mért is ne fogadná el az ajánlatot? Nem sok időbe telt azonban, hogy mindenre fény derüljön. Forgatta, nézegette a kaktuszt, az viszont hirtelen kicsúszott a kezéből – egyenest a buta lábára. Ordított, mint a fába szorult féreg! S ha ez még nem volna elég, hát a festék is lejött a növényről, s kiderült, hogy igazából csak egy sárgára festett kaktusz volt. Ekkor értette meg az ostoba ember, hogy rendesen lóvá tették. Késő bánat, eb gondolat, a megegyezést már nem lehetett visszavonni, hiszen a szerződést már aláírták, megpecsételődött a balga sorsa. Be kellett látnia, hogy nem mind arany, ami fénylik.
Amikor az okos hazatért, kissé csalódott volt, hogy túljártak barátja eszén, de belátta, hogy kutyából nem lesz szalonna. Beletörődött, hogy ez a hajó már elment, és azt mondta magában: Több is veszett Mohácsnál! Nagy a feje, búsuljon a ló! Különben is, bárkivel megesik az ilyen baki, hiszen a lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Ami viszont a továbbiakat illeti, nem tudott kibújni a bőréből, mindig újra és újra próbálta tanítani barátját, akinek továbbra is minden egyik fülén be, a másikon ki…
Na, ez az igazi falra hányt borsó!
Sokat akar a szarka – de vajon bírja a farka?
Egy csavaros történet, mely Csepregi Marci alapötlete nyomán született a 6/II. közös tollából
(Vajon hány szólás, közmondás rejtőzik a szövegben?)
Az iskolai farsangra való felkészülés már két héttel a rendezvény előtt elkezdődött.
Az osztályok teljes erőbevetéssel készültek. A farsangon minden osztály előadta a produkcióját, amelyeket nagy taps követett. Az előadások után a zsűrinek döntést kellett hoznia, hogy melyik osztály legyen a győztes. A 3. helyen a 7/lll. végzett, akik az egyes országok sajátosságait, táncait mutatták be. A 6/ll. lett a 2. ,akik a gyerekkori meséket idézték fel. Az első helyezett a 8. osztály lett, akik az osztálytársaik lefotózott, felnagyított arcát viselték. Végig összhangban táncoltak különböző zenékre. A produkció végén levették az ,,álarcot”, és integettek a közönségnek. Óriási taps búcsúztatta az osztályt. Az 5. osztály a legismertebb reklámokat parodizálta. Az 5/l. a ,,Béla vagyok” című zenére táncolt. A 6. osztály pedig egy X-faktoros válogatót adott elő, amelyben volt mazsorett, lányok tánca pizsamában, valamint Dorina klipjére való közös tánc. A 7. osztály a jók és a rosszak közötti ellentétet mutatta be. A 8/lV. pedig a Hamupipőke modern változatát adta elő. Az eredményhirdetés után következett a buli és a tánc, és a büfében a sok finomság.
Nagyon jól éreztük magunkat, és örökké emlékezni fogunk erre a farsangra.
Jiling Kata 8. o.
Farsangi videóért kattints!