8
e-Hírharang
Ballagás a
8. osztályban
Kedves Tanárok, tisztelt Szülők, Diáktársaim!
Egy éve, amikor mi álltunk sorfalat, díszítettük a termeket, és mi rendeztük a ballagást az akkori nyolcadik osztály számára, még irigykedve figyeltük őket. Nem értettük, miért sírnak, hiszen végre átléphettek egy küszöböt, ami új és egészen más helyre vitte őket.
Most azonban szinte hihetetlen, hogy ilyen hamar elröppent ez az egy év, és azt hiszem kezdjük mi is megtapasztalni, hogy mit érezhettek ők.
A régi szép időkben (ha, már egyszer vén diákot énekeltünk), mikor kis elsősökként léptünk be az iskolába, még csodáltuk a nagyokat, becsületesen tanultunk, a tanárok szava pedig szinte szent volt számunkra. Azt hiszem ez mostanra teljesen megváltozott, ezért is szeretnék mindenki nevében köszönetet mondani a tanárainknak, hogy elviseltek minket az elmúlt időszakban. Nem lehetett egyszerű.
De nemcsak ez változott. Azt hiszem ebben az évben sikerült ténylegesen rádöbbennünk arra is, hogy ez az összeszokott közösség nem marad meg örökre. Persze lesznek, akik még érettségiig boldogítják egymást, de így, ebben a formában ma vagyunk utoljára együtt.
Talán kicsit későn eszméltünk rá arra a tényre, miszerint, milyen fontosak is számunkra a társaink, akikkel megosztottuk az elmúlt négy évet. És ezért is lesz most nehéz elbúcsúznunk.
Tulajdonképpen egymással nőttünk föl. Akaratlanul is megosztottunk minden bánatot és örömöt az osztállyal, ez pedig még jobban összekötött minket, így az utolsó évben. Talán kicsit késve jöttünk erre rá, de végül is jobb későn, mint soha.
Ünnepeink