Bács-Megyeháza 2018 március megyeháza_2018_marcius | Page 5
2018. március
SZÁGULDÁS A MÚLTBA
Veterán Motor Kiállítás
Soltvadkerten
Soltvadkert
Megannyi szívet melengető emlék, kaland és nem-
zetünk történelmét is meghatározó esemény őrzője
az a 94 darab motorkerékpár Soltvadkerten, mely
3 lelkes magánember több éves gyűjtőmunkájá-
nak, még a kevésbé elhivatott látogatót is rabul ejtő
gyümölcse. A 2013-ban nyílt kiállítás bemutatja a
magyar motorgyártás aranykorát egészen a második
világháború előtti időszakig visszanyúlva. Bár tud-
nának a kétkerekű veterán csodák mesélni… ennek
híján Dudás Csaba, a gyűjtemény egyik tulajdonosa
kalauzol bennünket magával ragadó lelkesedéssel,
csillogó szemekkel és kifogyhatatlan anekdotázással
az 1930-as évek óta eltelt 8 évtizeden át.
A három gyűjtő régóta szemléli ku-
tatva a világot: Tóth István-Csitta
több mint 25 éve, Dudás Csaba 12
éve, Tóth Gábor pedig több mint
8 éve gyűjti és kizárólag önerőből
újítja fel a különböző forrásokból
beszerzett motorkerékpárokat. A
soltvadkerti önkormányzat veze-
tése a fanatikus gyűjtők mellé állt
és ingyenesen a rendelkezésükre
bocsátott egy 100 négyzetméteres
pincehelységet a belvárosban, ahol
a kiállítás létrejöhetett. „A döntő
pillanat 12 évvel ezelőttre datáló-
dik, amikor is véletlenül rábukkan-
tam egy réges-rég elfelejtett motorra
a pincében. Meglátni és szerelembe
esni egy pillanat műve volt. A régi
szépségek keresése és gyűjtése iránti
vágy ott és akkor született meg ben-
nem, s a mai napig tart. A ’80-as,
’90-es években ezeknek a jármű-
veknek nem volt becsülete, ötösé-
vel hordták a magyar motorokat a
MÉH telepre. A legtöbb ember nem
is gondolta volna, hogy miután
megjelentek az utakon a moder-
nebb motorok, a magyar Csepelből
és Pannóniából hamarosan megbe-
csült veterán lesz.”
A különféle városi és tanyavi-
lágban használható segédmotoros
kerékpárok, motorok és robogók
időrendi sorrendben sorakoznak
egymás után a teremben, kezdve
az 1930-as évektől egészen 1975-
ig. Ahogy az idő haladt előre, úgy
fejlődött a gépek rugózása, telje-
sítménye, felépítése, váltak színe-
5. oldal
Érték. élmény, egészség
sebbé, felszereltebbé és korszerűb-
bé. A kiállítás legidősebb darabjai
már a második világháború előtt
is rótták a magyar utakat: a Weiss
Manfréd Művekben készült külön-
féle Csepelek, a Schweitzer Henrik
Budapesti gyárában készült SHB
járművek, valamint a kissé mas�-
szívabb, színvonalasabb Mátra
motorkerékpárok, amelyek a volt
motorversenyző, Urbach Lász-
ló üzemében láttak napvilágot. A
Weiss Manfréd gyár lebombázása
után megrekedt a motorkerék-
párok magyarországi gyártása. A
termelés 1946-ban indult el újra
1949-ig a Weiss Manfréd Művek-
ben, majd a gyár a Rákosi Mátyás
Művek, végül 1953-ban a Csepel
Motorgyár elnevezést kapta. A ko-
rábbi motorok továbbfejlesztésével
készültek itt a későbbi Csepelek és
Pannóniák.
A magyar motorgyártás utol-
só napja 1975. október 24-e volt,
ezután már csak Csepel kerékpá-
rok készültek a gyártósorokon. A
KGST ezentúl még Ikarus buszok
és Rába teherautók gyártására
adott engedélyt. Magyarország és
Kelet-Európa útjain megjelentek
a többi szocialista ország kétke-
rekűi: a Simpsonok, MZ-k, Riga és
Verhovina mopedek, IZS, Ural és
Dnyepr motorok, Jawák, Czetkák,
Babetták, Komár és Romet mope-
dek, sőt, a román Mobra mopedet
is meg lehetett vásárolni. A nagy
tömegterhelés miatt ezek azonban
meglehetősen rossz anyagminő-
ségben készültek, megbízhatat-
lannak és javíthatatlannak bizo-
nyultak.
A kiállítás varázslatos hangu-
latát a sokszínűségén túl az adja,
hogy a kiállított közlekedési esz-
közök nagy részét meghagyták
eredeti formájában. „A legtöbb
járművünk nem felújított, hanem
fellelt állapotú, tehát hűen tükrözi
gazdája szokásait. Vallom, hogy
egy tisztességgel megőszült jármű
felbecsülhetetlen értéket jelent, hi-
szen látszik rajta a nagypapa tér-
de nyoma, elárulja, milyen terepen
használták, s beszédes egy-egy kar-
colás, horpadás és kopás is.” – avat
be a kulisszatitkokba Csaba.
Tárlatvezetőm kedvence a Tün-
de névre keresztelt robogó, mely a
legritkább, legkisebb darabszám-
ban, 1959 és 1961 között gyártott
magyar jármű volt - mindössze
2538 példány készült belőle. Külö-
nös történet szőtte szorossá Csaba
és a Tünde robogók „kapcsolatát”:
„A ritkaságnak